Másnap korán elindultunk Sasorival és Tomaruval homok rejtekbe hogy elfogjuk az 1 farkút. Ekkor megáltunk egy tisztásnál hogy megbeszéljük a biju elfogásának tervét.

-Na rendben Sasori mester van valami terved?- Kérdeztem komoly arcal.

-Ha kihasználnánk Toma hülye viselkedését akkor lehet hogy könnyebben el tudnánk kapni a Kazekagét.- Mondta miközben Tomarura mutatott aki éppen egy lepkét kergetett.

-A jinjuriki akit al akarunk kapni az a Kazekage?- Kérdeztem meglepődve.

-Igen.- Válaszolta Sasori egyértelműen.

-De amúgy ez a terv amit mondtál beválhat.- Mondtam egyetértő arcal.

-Hát ez a terv csak úgy jött de örülök hogy tetszik.-Mondta Sasori elpirulva.

-Ha ha Sasorinak olyan vörös lett a feje mint a haja.- Mondta Toma gúgyolódva.

-Pofa be Tomaru!!- Ordított rá Sasor Tomára.

-Rendben fejezzétek be a vitatkozást inkább menyünk tovább.- Mondtam közbeszólva majd elindultunk. Miután megérkeztünk Sasori mutatott egy helyet ahonnan megfelelően rálátunk a Kazekage.

-Ahogy látom te nagyon jól ismered ezt a helyet Sasori mester.Mondtam miközben a szememmel a Kazekagét kerestem.

-Persze hiszen én itt születtem.....- Mondta de ekkor megpillantotta a valakit.

-Mi történt Sasori mester?- Kérdeztem érdeklődve.

-Megjött az a személy akit keresünk.- Mutatott rá egy vörös hajú fiúra akinek a homlokára a szeretet jele volt felfestve.

-Ott van Sasori kettő!- Ordított fel Tomaru és majdnem meglátott minket a Kazekage, ekkorén és Sasori lebuktunk a földre de a hülye Toma még mindíg állva maradt.

-Te ki vagy? Még sosem láttalak homok rejtekbe.- Kérdezte a Kazekage Tomarutól.

-Az én nevem Hiozaki Tomaru és éppen egy rámen éttermet kerestem.Nem tudod merre van?- Kérdezte Toma a Kazekagétól.

-Nahát nem is olyan hülye mint amilyennek hittem.Már attól féltem hogy elárulja a tervünket.- Mondtam megkönnyebbülten suttogva Sasorinak de szerencsére ezt nem hallotta meg a Kazekage és továbbra is Tomaruval foglalkozott.

-A sarkon túl ott találsz egy éttermet.- Mondta a Kazekage azzal a másik irányba fordúlt de ekkor Tomaru odaugrott hozzá és megfogta a Kazekage kezét.

-Remek akkor együnk eggyütt.-Mondta Tomaru ekkor elkezdte mágával huzogatni a Kazekagét.

-Te meg mit csinálsz?!- Kérdezte a Kazekage indulatosan.

-Hát úgy gondoltam hogy meghívlak egy ebédre.-Mondta Tomaru míg mi Sasorival megbújva a fejünket fogtuk.

-Ez az idióta most komolyan meghívja eg ebédre az ellenséget?!- Kérdezte idegesen Sasori.

-Visszavonok mindent amit az elöbb mondtam, számomra Toma még mindíg egy idegesítő fekete ribizli.-Mondtam még mindíg a fejemet fogva.

-Még azt sem tudom hogy ki vagy és egyébként is én vagyok a Kazekage és most nem érek rá társalogni!- Kiáltott rá a Kazekage Tomarura.

-Na kéelek esküszöm nem fog sokáig tartani.- Mondta Tomaru majd hosszas gőzködés után végül rávette a Kazekagét hogy együtt ebédeljenek.Az étterem felé Toma váratlanul belökte a Kazekagét az egyik sikátorba ekkor Sasori és én egyből megértettük hogy Tomaru buta színjátéka egy jól kigondolt terv volt a Kazekage elfogására.Nagy szerencsére a belőlem előtörő láncokkal és Sasoriv chakrafonalaival könnyedén elkaptuk.

-Szép munka volt Tomaru de hogy jutott ez a terv az eszedbe?-Kérdezte Sasori érdeklődve.

-Milyen terv?-Kérdezte Tomaru meglepődve.

-Hát az hogy eljátszod hogy egy éttermet keresel és hogy váratlanul belökted a sikátorba hogy el tudjuk kapni.-Mondta Sasori magyarázkodva.

-Ja.....én tényleg egy éttermet kerestem.....és a kagét csak azért löktem be a sikátorba mert......megláttam egy méhét....és mivel olyan kedves volt hozzám olyan kedves volt hogy eljön velem ebédelni ezért gondoltam hogy nem fogom hagyni hogy megcsípje és félre löktem hogy inkább engem szurjon meg de ekkor észrevettem hogy az nem is egy méhe hanem egy porszem....-Mondta Tomaru a fejét vakarva.

-To-ma-ru!!! Te idióta!!!! NEM AZÉRT JÖTTÜNK HOMOKREJTEKBE HOGY TE ITT EBÉDELJ HANEM AZÉRT HOGY ELKAPJUK A BIJUT!!!- Mondtam dühösen majd fejbevágtam Tomarut.

-Au!! ezt miért kaptam?- Kérdezte Tomaru a fejét fogva.

-Mert olyan hülye vagy hogy nincs párod e földön........kivéve Tobit.- Válaszoltam Tomarunak.

-Szóval a bennem lévő farkasdémont akarjátok.-Szólalt meg váratlanul a Kazekage.

-Pontosan és most azonnal el is viszünk.- Mondtam majd egy-két őra múlva vissza is értünk a rejtek helyre. Ekkor már mindenki vissza ért csak Kisamét és Mitsut nem láttam sehol és úgy gondoltam hogy inkább megkeresem őket. Már sötétedett mikor a relytektől nem messze lévő partnál megtaláltam őket.

-Hát ti meg mit kerestek itt?! Tudjátok mennyi ideje kereslek titeket?!- Kérdeztem feldultan.

-Hát tudod miután elkaptuk a bijut le akartunk pihenni és ekkor megláttuk a tengert és........-Mondta Mitsu de ekkor fejbe vágtam.

-Tudod mennyire aggódtam miattad?! Már azt hittem hogy meghaltál!- Mondtam idegesen.

-Te tényleg aggódtál értem?- Kérdezte Mitsu majd megölelt.

-igen.....na de mindegy az a lényeg hogy még éltek. De hol van a biju?- Kérdeztem érdeklődve.

-Ott van.- Mondta Mitsu majd rámutatott a parttól nem messze lévő fához kikötöt elkábult kisfiúra.Ezután elindultunk visszafelé a rejtekbe és egy fél óra múlva már ott is voltunk ekkor Pain mindenki odahívott magához.

-Úgy néz ki hogy a mai küldetés csak Airinek, Sasorinak, Tomarunak, Mitsukinak, és Kisaménak sikerült mivel a többiek nem jártak sikerrel ezért ők holnap újra elmennek hogy fogjanak egy bijut.-Mondta Pain azzal Konanal együtt elmentek én meg míg a többiek beszélgettek kimentem egy kicsit levegőzni. Ekkor Sasori lépett oda hozzám.

-Mi az valami baj van?- Kérdezte megnyugtató mosollyal az arcán.

-Áh dehogy Sasori mester csak szeretem a naplementéket. Abban a kamrában amiben 11 évig voltam mindig sötét volt és nem láttam semmit sem a világból és ez a naplemente arra emlékeztet mikor kislánykoromban a Tsuchikagét vártam haza a fontos feladataielvégzése után.........most így vissza gondolva ha a Tsuchikage nem mondja el az igazat a szüleim haláláról akkor mi most ellenségek lennénk.- Mondtam nyugtalankodva.

-Én örülök hogy így történtek a dolgok mert így legalább megismerhettelek téged.- Mondta mosolyogva Sasori.

-Köszönöm Sasori mester, Deidara és Mitsuki után örülök hogy te is a barátom lettél.- Mondtam boldogan de ekkor észre vettem hogy Sasori arca komorra változik.

-Valami baj van Sasori mester?- Kérdeztem érdeklődve.

-Airi....mi barátok vagyunk?- Kérdezte vissza Sasori.

-Oh bocsánat ha szerinted nem vagyunk barátok az se baj........megértem.- Mondtam egy kicsit elszomorodva. Ekkor észre vettem hogy hogy Sasori szája egyre jobban közeledik az enyémhez és ösztönösen becsuktam a szemeimet.

Ekkor meghallottam hogy valaki felordít és mikor kinyitottam a szememet már csak azt láttam hogy Deidara leküld egy hatalmas nagy ütést Sasorinak.

Még is mi a francot csinálsz Airivel te pedofil?! Ha még egyszer meglátom hogy egy ujjal is hozzá mersz érni akkor megöllek!!- Ordított rá Deidara Sasorira én meg lefagyva ácsorogtam egy helyben.........

Másnap korán keltem és már éreztem hogy borzalmas napom lesz. Gyorsan lementem reggelizni majd egyszer csak összefutottam Sasorival.

-Szia Sasori.- Köszöntem jó kedvel.

-Szia Airi örülök hogy összefutottunk de kérlek legközelebb Sasori mesternek szólíts Deidara is csak így hívhat.- Mondta egy kicsit mogorván.

-Oh bocsánat......megértettem.- Mondtam egy kicsit elszégyelve magam.

-Áh semmi baj nem tudhattad  hogy 35 éves vagyok.- Mondta elmosolyodva.

-35?! Az hogy lehet?! Hiszen úgy nézel ki mint egy 15 éves.- Mondtam meglepődve.

-Az igazat megvalva tényleg eltaláltad hogy 15 évesnek nézek ki mert pont akkor 20 évvel ezelött alakítottam át a testem bábbá de nem te vagy az egyetlen aki nem találta el az életkoromat.- Mondta miközben egy tál dangót rakott elém. Miután végeztünk a reggelivel mindketten feláltunk az asztaltól ekkor Sasori véletlenül megbotlott az asztal lábában és véletlenül rám esett.

-Oh b..bocsánat v...véletlen v..volt.- Mondta Sasori vörös arcal.

-Áh semmi baj Sasori mester.- Mondtam elpirult arcal.

-Hát itt meg mi folyik?- Lépett elő Mitsu.

-Ja semmi csak reggeliztünk és Sasori véletlenül megbotlott majd rám esett.- Mondtam magyarázkodva Mitsunak.

-Nekem most mennem kell mert.............meg kell szerelnem pár bábomat.- Mondta majd gyorsan kisietett az étkezőből.

-Nekem is mennem kell gyorsan át kell öltöznöm.- Mondtam majd én is kirohantam.Ezután a szobám felé vettem az irányt majd miután beértem gyorsan levettem a felsőmet.

-Szia Airi csak azért jöttem..............- Mondta Zetsu majd majd ekkor észrevette hogy nincs rajtam felül semmi és elkezdte a hátamat bámulni míg én háttal áltam neki és észre sem vettem őt.

-Szia Zetsu mit csinálsz te itt?- Kérdezte Deidara Zetsu mellé lépve.Majd ő is észrevett engem de Dei hangjára már felfigyeltem és a fejemet megfordítva hátra néztem.

-Hát ti meg mi a francot kerestek itt és mit bámészkodtok?!- Kérdeztem feldühödve majd gyorsan felvettem a ruhámat.Ezután odamentem a fiukhoz és fejbevágtam őket.Ekkor Tobi és Tomaru lépett oda hozzám

-Hát itt meg mi történt?-Kérdezte Tobi

-Csak.......csak kaptak tőlem egy .........Szeretet pofont.- Mondtam átlátszóan de persze Toma és Tobi ezt is bevette.

-Jaj szóval amikor engem fejbevágsz az azt jelenti hogy szeretsz?-Kérdezte Toma vidáman.

-Ne húzz fel mégjobban Tomaru vagy különben annyira megszeretgetlek hogy beledöglesz!- Mondtam félelmetes pillantással.

-R.....Rendben Airi senpai.- Mondta Toma rémülten.

-Amúgy azért jöttünk mert Pain megkért minket hogy szoljunk mindenkinek hogy most jelenti be a párokat és azt hogy mejik bijut kell elkapniuk.

10 perc múlva legyetek ott a nagy szobornál.- Mondta Tobi és Tomával együtt elmentek.10 perc múlva már mindenki ott volt a szobornál ekkor megérkezett Pain és Konan is.

-Rendben most hogy mindenki megjött bejelentem a párokat

Kakuzu és Deidara a 4 farkút 

Zetsu és Itachi az 5 farkút

Airi és Sasori az 1 farkút

Mitsu és Kisame 3 farkút

én és Hidan 6 farkút

Konan és Tobi pedig a 8 farkút kapja el.

-Tomaru te pedig Sasorival és Airivel fogsz menni mint segítség.- Mondta Pain komoly arcal.

-Pain biztos hogy velünk kell jönnie?- Kérdeztem szomorúan.

-Igen biztos és nincs vita.- Mondta Pain mogorván.Ezután nem mondtam semmit csak elmentem beszélgetni a többiekkel.

---------------(A sztori most átvált Mitsu szemszögébe)-----------------

Én bementem a szobámba és azon gondolkoztam hogy mit mondjak majd Kisaménak mivel olyan boldog vagyok hogy átmenetileg ő a társam. Végre a példaképemmel leszek együtt és most semmi nem veheti el a kedvemet. Ekkor azt éreztem hogy valaki hátulról megfogja a csípőmet és hátranéztem ekkor észrevettem Hidant aki gúnyosan mosolygott.

-Te meg mit csinálsz itt?!- Kérdeztem dühösen.

-Csak arra gondoltam hogy csinálhatnánk valamit kettesben.- Mondta hízelgő mosollyal az arcán.

-Meg a faszt én nem csinálok semmit sem veled kettesben!!- Mindtam idegesen.

-Na ne légy ilyan félénk cápalány.- Mondta majd egyreközelebb jött hozzám.Ekkor Kisame lépett elő és behúzott egyet Hidannak.

-Ha még egyszer hozzányulsz a barátnőmhöz megöllek!!-MondtaKisame majd én teljesen elpirultam a "barátnő" szó hallatára.

-Azt mondtad hogy a barátnőd??- Kérdeztem elpirulva.

-Hát már régóta meg akarom kérdezni hogy .........lennél-e a barátnőm.- Kérdezte Kisame félénken.

-Igen...igen...igen.- Mondtam boldogan majd a nyakába ugrottam és magamhoz öleltem.

-------------(A sztori visszavált Airi szemszögébe)----------------

A szobám felé sétáltam mikor Mitsu rámugrott.

-Mitsu te meg mit csinálsz?!- Kérdeztem lepődötten.

-Képzeld Kisame megkért hogy legyek a barátnője és igent mondtam.- Mondta Mitsu boldogan.

-Szuper. Nagyon örülök a boldogságodnak de most menjünk aludni majd holnap elmesélsz mindent.- Mondtam majd mindketten elmendtünk aludni.

Miután Deidarával visszaértünk a rejtekbe összefutottunk Painnel aki egyből egy feladatot adott Sasorinak és Deidarának.Ezután én a szobám felé vettem az irányt mikor eszembe jutott hogy még mindíg nem szereztem vissza a medálomat.Gondolkodás nélkül elindultam hogy megkeressem Momoit.Már két órája megállás nélkül futottam mikor egy tisztáshoz értem és sz egyik bokor mögül egy fehér hajú, lila szemű, pengeéles fogu fiú ugrott elő és a nyakában megpillantottam a medálomat.

-Te meg mit csinálsz azzal a medállal?! Azonnal add vissza!- Mondtam idegesen.

-Szóval te vagy az a lány akiről Narutóék beszéltek.- Mondta gúnyos mosollyal az arcán.

-    Bár igazából nem értem miért vannak ennyire oda ettől a medáltól hiszen csak a nyaklánc örököse tudja fegyverként használni de mivel úgy tudom hogy kőrejtekben az összes Kiton klán tagot lemészárolták ezért ez már csak egy sima ékszer.- Mondta lenézően.

-Akkor miért is loptad el? - Kérdeztem szúrós szemekkel.

-Szeretem az értékes dolgokat és egyszer a Samehadát is meg fogom szerezni. És neked mi szükséged van erre?- Kérdezte furán nézve.

-Még mindíg nem tudod hogy ki vagyok ugye?- Kérdeztem lenézően.

-Nem igazán.-Mondta gúnyolódva.

-Az én nevem Kitono Airi a Kitono klán utolsó megmaradt tagja és az a medál ami nálad van az én örökségem amit még apámtól a klán fejétől Kitono Aruzokotól kaptam. Ekkor a lila szemű fiú arca mosolyból rémületre váltott.

A Kitono klán utolsó megmaradt tagja?! Ez hogy lehet hiszen a Tsuchikage mindenkit lemészároltatott.- Mondta a félelemtől eltorzult arcal.

-Úgy néz ki hogy még egy olyan ember mint a Tsuchikage sem tudott ellenálni egy olyan kisbabának mint amilyen én voltam.- Mondtam gúnyos pillantással. Ekkor neki támadtam a fehér hajú fiunak és ő a támadásomat kivédte a hatalmas kardjával. Ezután azt éreztem hogy valami nehéz dologlehúz a földre.

-Mi a.....?! Azonnal szálj le rólam.-Mondtam a rám ugró fekete maszkos lánynak.

-Jaj  bocsika.- Mondta vékony hangon a fura lány. Ekkor vissza fordultam hogy folytathassam a harcot de mire oda néztem az ismeretlen fiú eltűnt. Ezután a maszkos lányhoz mentem és fejbevágtam.

-Te  szerencsétlen, idegesítő, semmirekellő dög.........ha most nem estél volna rám akkor már rég vissza tudtam volna szerezni a medálomat!- Mondta a dühtől majdnem felrobbanva.

-Erre a medálra gondolsz?- Lépett elő Mitsu az egyik kezében a medállal a másikban pedig a fehér hajú fiút fogva.

-Te meg hogy kerülsz ide?! Hiszen egyedül jöttem.- Mondtam meglepődve.

-Láttam amikor elindultál és gondoltam utánad jövök ne hogy valami marhaságot csináljál és ekkor megláttam hogy Suigetsu megpróbál elmenekülni és elkaptam ahogy látod.- Mondta Mitsu mosolyogva

-Suigetsunak hívják? Nem is tudtam..... de te honnan ismered?- Kérdeztem érdeklődve.

-Hát igen kiskoromban sokszor én vigyáztam rá és a bátyára.

-Áh már értem de mit csináljunk vele és ezzel a lánnyal?- Kérdeztem Suigetsura és az ismeretlen lányra nézve.

-Kérlek had mennyek veletek esküszöm jól fogok viselkedni.- Szólalt meg a maszkos lány.

Hogy hívnak?- Kérdeztük Mitsuval egyszerre.

-Az én nevem Hiozaki Tomaru de hívjatok csak Tomának.-Mondta Tomaru mosolyogva.

-Oké..........Toma.-Mondtam már majdnem röhögve.

-Te figyu ahoz nem kéne engedély Paintől hogy bevegyük őt az akatsukiba?-Kérdezte Mitsu halkan suttogva hogy Toma ne hallja meg.

De igen de igen de majd útközben valahogy lerázzuk.- Válaszoltam vissza halkan Mitsunak. Visszafelé az akatsukiba mindent megpróbáltunk hogy lerázzuk a furcsa lányt de sehogy sem sikerült. Miután visszaértün mindenki furán bámult ránk főleg Pain.

-Ki ez a Tobi szerű lány és ki az ott Mitsu kezében?- Kérdezte Pain furán nézve.

-Ez a hülyegyerek majdnem ellopta Airi medálját........és el akarja lopni a Samehadát.- Mondta Mitsu feldultan.

-Suigetsu már mióta próbálkozik a Samehada megszerzésvel de egyszer sem sikerült neki és nem  is fog.De ki az a maszkos lány?- Kérdezte Kisame.

Éppen Suigetsuval harcoltam amikor rám esett.De tényleg még meg sem kérdeztem hogy hogy a francba estél rám?!- Kérdeztem idegesen.

-Hát.......éppen sétáltam.......mikor megláttam egy kiscicát és meg akartam simogatni de...........elfutott és amikor el akartam kapni véletlenül rád estem.- Mondta a fejét vakarva Toma.

-Szóval..............egy kiscica miatt vesztettem volna el újra a medálomat?!- Kérdeztem dühösen majd fejbevágtam Tomát.

-Bocsánat senpai.- Mondta a földön fetrengve Tomaru. Ekkor megérkezett Tobi is és mikor Toma meglátta egyből rávetette magát.

-Ááá rámugrott egy nagy kutya, segítség!!- Ordibálta Tobi rémülten.

-Tobi az egy lány.- Mondta mindenki egyszerre.

-Szia az én nevem Hiozaki Tomaru.- Köszönt Toma vidáman Tobinak.

-Helló az én nevem Tobi.- Köszönt vissza Tobi is vidáman.

-Pain megtarthatom? Kérlek esküszöm hogy vigyázni fogok rá.- Kérlelte Tobi Paint miközben Tomaru Tobi ölében üldögélt.

-Na jó de ha valami bántódása esik az a te lelkeden szárad.De most hogy mindenki itt van be kel jelentenem hogy mindenkit biju vadászatra küldök de nem a saját párjával..............holnap fogom kiosztani a párosokat na de most mindenki menjen el aludni.- Mondta Pain komoly arcal majd Konennel együtt a szobájukba mentek. Hozzájuk hasonlóan a többiek is gyorsan a saját szobájukba mentek majd pár percel késöbb már mindenki elaludt. 

Másnap reggel a narancsfejű Tobi ébresztett minket a hülye dalával.

-Mendegél a mandarin.- Énekelte Tobi vidáman idegesítő hangon.

-Fogd má be a pofádat!- Ordítottuk Mitsuval kórusban.

Eközben ránéztem az aztalomon lévő dobozkára ami még Momoi zsebéből esett ki a harc közben.

-Mi történt Airi? Olyan furán nézel valami baj van?- Kérdezte Mitsu aggódva.

-Ááá semmi csak egy kicsit elbambultam.- Mondtam Mitsut nyugtatva.Ekkor Zetsu lépett ki a szobályából.

-Sziasztok lányok.- Köszönt ránk Zetsu.

-Szia Zetsu senpai. Köszöntünk vissza Mitsuval egyszerre.

-Tényleg Airi és már belenéztél a dobozba?- Kérdezte Zetsu érdeklődve.

-Tényleg Airi nyisd már ki engem is érdekel hogy mi van benne!- Mondta Mitsu szúrós szemekkel.

-Jó van na ha ennyire akarod!- Mondtam feldultan azután a dobozhoz mentem és az eggyik tűz dzsucummalfelrobbantottam a doboz lakatját és megnéztem hogy mi van a belsejében.

-Mi ez?!- Kérdeztem feldultan és kivettem egy falevelet a dobozból.

-Az mi Airi?- Kérdezte Mitsu és Zetsu közösen.

-Egy levél, úgy néz ki hogy a két konohai átvert minket.-Mondtam dühösen és megint belezéztem a dobozba. Ekkormegpillantottam egy képet egy házaspárról és az újszülött gyermekükről.

-Jé ez a kisbaba pont úgy néz ki mint te Airi.- Mondta meglepődve Mitsu.

-Szóval.....ők lennének a szüleim?- kérdeztem lefagyva.Ekkor már a sírás kerülgetett és kifutottam a rejtekből.

-Várj Airi ne menj!- Kiabálta Mitsu és már utánam is akart indulni mikor Zetsu megfogta a vállát.

-Szerintem most jobb lenne ha egy kicsit egyedül maradna legalább addig is meg tudna nyugodni.- Mondta komoly arcal Zetsu.

-Nem igaz. Miért velem történik ez? Miért az én családomat ölték meg? Miért hazudott nekem a Tsuchikage? És miért zárt be egy kamrába az a személy akire mindíg is apámként tekintettem?- Tettem fel fájdalmasan magamnak a kérdéseket.

-Valj!- Szólalt meg valaki a hátam mögött és ekkor hátra fordultam.

-De-Deidara?! Te meg miről beszélsz mit valjak be?- Kérdeztem meglepődve.

-Valj be mindent magadról! Mióta megláttalak olyan érzésem van mintha már ismertelek volna és amiket eddig elmondtál magadról azok is nagyon emlékeztetnek egy annó régebben ismert kislányra akivel még két éves koromban ismerkedtem össze.- Mondta Deidara visszaemlékezve.Ekkor elmondtam neki mindent.........majd megölelt.

-Dei te meg mit csinálsz?- Kérdeztem elpirulva.

-Mikor téged kamrába zártak azt hazudták nekem hogy meghaltál és úgy éreztem hogy beleőrülök abba hogy elvesztettelek de most olyan boldog vagyok hogy újra láthatlak.- Mondta Deidara az örömtől könnyezve. Ezután én már nem mondtam semmit csak csendesen elmosolyodtam és lassan visszamentünk a rejtekbe.

Másnap korán keltem és csendesen kiosontam a barlangból hogy senki se vegye észre hogy elmegyek.Nagy szerencsémre Mitsu úgy tud aludni hogy még akkor sem kelne fel ha egy hatalmas felvonulás menne el a rejtek mellett.Egyszer csak egy méj hangot hallottam a hátam mögül megfordultam és ekkor egy félig fekete és félig fehér arcú alakot pillantottam meg magam mögött.

-t....te meg k....ki vagy? - Kérdeztem rémülten.

-Az én nevem Zetsu ahogy látom biztos te vagy az eggyik új lány akiről Pain mesélt.-Mondta a fehér oldala vidáman.

-Igen az én nevem Kitono Airi bocs de nekem most mennem kell vissza kell szereznem valamit ami az enyém.-Ekkor elkezdtem a Kő rejtek irányába rohanni de Zetsu követni kezdett.

-Te meg miért követsz? - Kérdeztem érdeklődve.

-Úgy gondolom hogy a segítségedre lehetek.- Mondta Zetsu fehér oldala vidáman.

-Na jó.-Mondtam eröltetve.

-------------(Eközben Kőrejtekben)---------------

-Nagyon örülök hogy eljöttetek Naruto főleg most hogy az amitől tartottam bekövetkezett.-Mondta a Tsuchikage aggódva.

-Úgyan semmiség amúgy is be kell avatnom az újoncot az ilyen dolgokba ha segíteni akarok neki a harciképességeinek a fejlődésében.-Mondta Naruto nagy mosollyal az arcán és közben a mellette álló lányra mutatott.

-Naruto ugye fogalmad sincs arról hogy mi történt?- Kérdezte a Tsuchikage mérges tekintettel.

-Hát az igazat megvalva nem igazán.-Mondta nevetve.

-Egy olyan szörnyteg szabadult ki amit 11 évvel ezelött egy kamrába zártam.-Mondta komoran a Tsuchikage.

-E...egy szörnyteg?! -Kérdezte Naruto egy kicsit rémülten.

-Nyugodj meg Naruto biztos nem olyan erős.-Mondta a mellette álló újonc.

-Rendben mivel ti ennyire bizakodóak vagytok ezért elmesélem mi történt 11 évvel ezelött.-Mondta a Tsuchikage megint csak komor arcal.

-11 évvel ezelött élt itt Kőrejtekben egy Kitono nevü klán. Minden rendben volt velük amíg az emberek rá nem jöttek hogy ennek a klánnak van egy szörnyű titka.........a klán tagok töbségének a testébe sárkánydémonok költöztek mikor ez kiderült a klán tagjai egyre vadabbak, gonoszabbak lettek és hogy megmentsük a falut az összes klán tagot lemészároltuk egyet kivéve..........miután az utolsó házzal is végeztünk egy kis újszülött csecsemő sírására lettem figyelmes. Mivel én megöltem a családját ezért úgy tartottam jónak ha felnevelem. Szegény egészen 7 éves koráig azt hitte hogy a klán egy erős betegségben halt meg ami csak rájuk volt hatással,de........minden dologra fény derül egyszer és az igazságra is rá kellett jönnie egyszer de miután elmondtam neki az igazságot szörnyű dolog történt..........ő belőle is előtört a sárkány démon és 145 nindzsám veszett oda csupán csak attól hogy elmondtam neki az igazságot.Pedig úgy szerettem őt mint a saját lányomat és ezt a lányt úgy hívták hogy..........Kitono Airi. Miután befejezte a tombolást egy csakra elszívó kamrába zártam és és elvettem tőle azt a medált amit az igazi apjától kapott mikor még csecsemő volt.- Ekkor egy lelakatolt dobozból elővett egy szent kereszt medált és Narutoék felé emelte.

-Az embereim többsége azt mondta hogy minden klán tagnak volt ilyen nyaklánca és ha a nyaklánc tulajdonosa rácsöppentett egy kicsét a véréből a medálra akkor az egy olyan fegyverré változik amit akkor is tudnak használni ha elfogyott az összes csakrájuk és most a Hokage azért küldött ide titeket hogy vigyázzatok erre a medálra.-Ezután visszarakta a medált a dobozba és Narutoék felé nyújtotta.

-Nyugottan ránk bízhatja megigérem hogy vigyázni fogunk a medálra.-Mondta Naruto egy nagy mosollyal az arcán.

-----------(Eközben Kőrejtek felé haladva)----------

-Rendben Zetsu megérkeztünk.-Mondtam komolyan és mérgesen egyszerre mivel út közben eszembe jutott az a nap mikor kiderült az igazság a klánommal kapcsolatban.

-Rendben én itt kint fedezlek te szerezd meg azt a medált amiről út közben beszéltél.-mondta Zetsu sötét oldala.

Ezután én beosontam de nem igazán nagy sikerrel mivel egyből elém ugrott egy ismeretlen  lány.

Ez  most komoly?! Nem kértem kiséretet! a hejedben most azonnal elmenekülnék kislány.-Mondtam gúnyolódva.

-Ááá szóval te vagy az a bizonyos "szörnyeteg".-Mondta ő is gúnyolódva.

-Ja már értem szóval a drágalátos nevelő apám mesélt neked rólam. Kedves hogy még mindíg nem feletkezett meg azokról a "szép időkről".Na de ne is halogasuk tovább a dolgokat gyerünk támadj!! - Mondtam életteli gúnyos mosollyal.

Ekkor nekem támadott  és én szerencsésen kikerültem a támadását

-Na jó most én jövök.- Ekkor nekitámadtam a láncokkal mivel már tudtam kontrolálni ezt a képességemet és nekirontottam.

Ezután elkaptam és megpróbáltam addig szorítani míg meg nem fullad de balszerencsémre megérkezett a felmentősereg és egy szöke hajú fiú ugrott elém de az a lány még mindíg a láncaim szorítása alatt ált.

-Most azonnal ereszd el Momoit vagy különben végzek veled.-Mondta a fiú mérgesen.

-Áh na megérkezett a kilenc farkú.- Mondtam unottan.

-Te meg honnan tudod hogy én......-Mondta a szőke hajú fiú de én félbe szakítottam a mondatát.

-Hogy honnan tudom hogy benned van a kilenc farkú? Csak onnan hogy megéreztem a csakrádból.-Mondtam lenézően. Ekkor megpillantottam egy dobozt ami kiesett a bizonyos Momoi nevü lány zsebéből és egyből a doboz felé vettem az irányt mivel emlékszem hogy 11 évvel etelött ebbe a dobozba zárták a medálomat.

-Megvan.- mondtam nagy mosollyal az arcomon ekkor a szőke hajú fiú nekem támadott rasengannal.Ekkor Mitsu lépett elém és kivédte a támadást.

-Airi nem meg mondtam hogy pihenned kell............... na de úgy néz ki hogy a falnak beszéltem.- Mondta Mitsu unottan.Ekkor oda ugrott mellém Pain és egy kék hajú lány.

-Airi ő itt Konan míg te elmentél én összeismerkedtem vele.-Mutatott Mitsu a kék hajú lányra.

-Akkor úgy néz ki hogy nem csak én ismerkedtem.-Én meg Zetsura mutattam.

-Na jó lehet hogy téged nem de engem kiráz a hideg ettől az alaktól.-Mondta Mitsu rémülten a fülembe súgva.

-Na úgy néz ki ameddig nem figyeltünk a két Konohai elmenekült.-Mondta Konan komor arcal.

-Na nekünk vissza kell sietnünk a rejtekbe ti nyugottan sétáljatok ha akartok.-Mondta Pain majd Konanal és Zetsuval visszasiettek a a rejtekbe.

Ezután Mitsuval visszasétáltunk a rejtekbe.Már a barlang közelébe voltunk mikor egy furcsa maszkos alak leesett az eggyik fáról.

-Ki ez a narancs pofa? -Kérdezte Mitsu értetlenül.

-Nem tudom.-Válaszoltam Mitsunak majd mindketten értetlenül néztünk az ismeretlen maszkos pasira.

-Sziasztok lányok biztos ti vagytok az újoncok akikről Kisame és Deidara senpai annyit mesélt.-Mondta vidám hangon az iseretlen paisi.

-És amúgy te ki vagy?-kérdeztem érdeklődve 

-Jaj még be sem mutatkoztam az én nevem Tobi.-Mondta ismét boldogan.

-Már sötétedik siessünk vissza a rejtekbe.-Mondta Mitsu azzal visszamentünk a rejtekhejre és elmentünk aludni.

Több mint két óráig sétáltunk ami nagyon unalmasan telt el mivel Mitsu és Kisame égész végig a fegyvereikről beszélgettek, Deidara csendben sétált melletem, én meg visszaemlékeztem azokra a percekre mikor kicsik voltunk. Az igazat megvalva nem is volt nehéz felismerni őt semmit sem változott az alatt a 11 év alatt.

Ő volt az egyetlen aki beszélt velem bár igazából én akkor sem voltam az a beszédes tipus. Mindíg csöndben üldögéltem a fák alatt de sokan leginkább azért sem szóltak hozzám mert féltek tőlem. Már akkor is sokan tudták hogy a testemet megszálta a sárkány démon és ez is kiváltó oka volt annak hogy csak Deidara volt a barátom. Olyan jó érzés hogy annyi év után újra látom.

-Megérkeztünk - Tértem vissza a valóságba és Kisame egy barlangra mutatott.

-Na végre már azt hittem hogy sosem érünk ide - Mondta Mitsu fáradtan.

Ekkor beléptünk a barlangba és egy hatalmas szobrot pillantottam meg.

-Ez itt milyen szobor - Kérdeztem érdeklődve

-Ezt itt Gedo Mazonak hívják ezzel szívjuk ki a bijukat a jinjurikikből - mondta egy méj hang a sötétben. Ekkor egy narancssárga hajú férfi lépett elő a sötétből.

-Kisame, Diedara ki ez a két lány és mit keresnek a rejtekhelyünkön? - Kérdezte komoly arcal.

- Ő itt Kitono Airi és Yamada Mitsuki ők is menekült nindzsák és arra gondoltam hogy bevehetnénk őket az akatsukiba - Mondta Kisame egy kicsit rémülten.

- Ha erről van szó akkor nyugodtan itt lehetnek de akkor nekik is adjatok akatsuki köpenyt és késöbb majd adok nekik feladatot - Mondta és azzal elment

-Ő ki volt?? - Kérdezte Mitsu értetlenkedve.

-Az ő neve Pain az akatsuki vezére - Mondta Deidara azután egy szekrényből kivett két köpenyt és a kezünkbe adta.

-Ha az akatsukiba akartok tartozni akkor nektek is ilyen köpenyt kell hordanotok na vegyétek fel - Mondta Didara egy kicsit komoran.Ekkor Mitsu és én felvettük a köpenyket.

-Na hogy nézünk ki? - Kérdeztük egyszerre Mitsuval.

-Nagyon jól néztek ki.- Mondták a fiúk kicsit elvörösödve.

-Gyertek lányok bemutatunk titeket a többieknek - Mondta Kisame azzal bevezetett minket egy szobába.

- Sziasztok fiúk be szeretnénk mutatni a két legújabb akatsuki tagot - Mondta Deidara azzal a szobában lévő összes fiú ránk nézett.

- Sziasztok - Köszöntek ránk a fiúk kórusban. 

-Sziasztok az én nevem Utchiha Itachi és én vagyok Kisame társa. - lépett oda hozzánk a fekete hajú fiú.

- Dei, Kisame hol találtátok ezt a két gyönyörűséget? - kérdezte gúnyos mosollyal egy szürke hajú fiú

-Pofa be Hidan!! -Ordított rá a szürke hajú srácra a mellette ülő vörös és zöld szemű pasas.

- Jaj Kakuzu egy olyan vénségnek mind te már csak az öreg nyanyák jönnek be ezzért nem értheted miért tartom csinosnak ezt a két csajt. - Mondta Hidan nevetve. 

-A ti veszekedésetektől széthasad a fejem amúgy is még meg sem kérdeztük a nevüket de Hidan csak arról tud dumálni hogy milyen szépek. - Mondta halkan a sarokban ülő vörös hajú fiú.

- Az én nevem Kitono Airi ő pedig a társam Yamada Mitsuki. - Mondtam bátran előre lépve.

-Örülök hogy megismerhetlek titeket az én nevem Sasori.- Mondta a vörös haju fiú.

-Hé Airi látom te is szereted a láncokat ha akarod neked is tudok szerezni egy ilyen Jashin medált.- Mondta mosolyogva Hidan.

-Köszi nem kell nekem már van egy........-Ekkor megpillantottam a láncomat és észre vettem hogy a szent kereszt amit még annó az apámtol kaptam nincs rajta.

-Jaj ne amikor bezártak a kamrába elvették a medálomat ne hogy meg tudjak szökni.-Mondtam ilyedten.

-Hogy érted azt hogy egy kamrába és egyáltalán hogyan tudott volna neked a kiszabadulásban segíteni egy egy medál??- Kérdezte felvont szemöldökkel Deidara.

-Amikor apám nekem adta azt mondta ha elfogy a csakrám az a medál meg tud védeni bár igazából nem tudom hogyan tudná megmenteni az életemet de az a medál az egyetlen dolog ami még megmaradt a szüleimtől ezért nekem most azonnal vissza kell mennem Kő rejtekbe hogy vissza szerezzem.- Mondtam határzott arcal.

-Airi nem mész te sehova nem emlékszel hogy még tegnap elött az összeesés szélen voltál!? Most nem mész sehova hanem pihenni fogsz majd holnap mehetsz de most nem mész sehova!!-Mondta Mitsu idegesen.

-Rendben de holnap semmi sem állíthat meg hogy vissza menjek.-Mondtam határozzottan azután elmentem aludni.

Az erdőben jártunk mikor egy tisztáshoz értünk és az ismeretlen lány megkért hogy pihenjünk le. Én lefeküdtem és a fejemet egy nagy kőre helyeztem míg ő a tisztás melletti patakban úszkált.

-Hé te még meg sem kérdeztem hogy, hogy hívnak és még én sem mutatkoztam be neked.Szóval az én nevem Kitono Airi és téged hogy hívnak? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Az én nevem Mitsuki, Yamada Mitsuki de nevezz csak Mitsunak azt jobban szeretem.- Mondta nagy mosollyal az arcán.

-Most miért mosolyogsz ??? Csak nem őrülsz nekem ?- Mondtam egoista de mégis kedves hangon.

-Igazad van miattad mosolygok mert nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz időszakba nem leszek egyedül hanem lesz egy társam aki segít.- Mondta kedvesen.Én ezen nagyon meglepődtem de mégis eggyütt éreztem vele valamilyen szinten, JÓ volt hogy ott volt.

-FIGYU!! Én is örülök hogy itt vagy és eggyet értek veled.-Mondtam fülig érő szájjal.Ekkor hírtelen lépéseket hallottunk meg a bokorból,és meglepő módon Mitsu Sametsukija előjött de mi nem tudtuk miért.

-Héé Sametsuki csak nem érzed valakinek a jelenlétét?- Mondta ijedten Mitsuki. Hirtelen előbukkant egy Mitsuhoz hasonló cápaember talán csak az volt a különbség hogy fiú volt.

KISAME??- Mondta édes ilyedős és egyszerre kedves hangon Mitsu.

-Csak nem ismered valahonnan ezt a csávót ?!?!- Kérdeztem érdeklődve.

-De ő itt az én példaképem Hoshigake Kisame a híres ködejteki 7 kardforgató eggyike.- Mondta elpirult arccal.

-Jó napot hölgyeim nem gondoltam volna hogy itt találkozom egy rajongóval.- Lepödött meg és vicsorgatta penge éles fogait míg egy csókot nem adott Mitsu kezére.

-Ööhmm köszönöm Kisame ezt a kis gesztust nagyon kedves vagy és izéé- Alig jött ki Mitsu száján egy szó is akár és olyan vörös volt mint a paprika.

-Ohh semmiség széép hölgyemény.- Mondta hizelgően.

-Elnézést hogy megzavarom ezt szép pillanatot de nekünk mennünk kell Mitsu úgy hogy indulás!! - Mondtam már idegesen

-Öööö oké pillanat, arra gondoltam hogy...

-Hogy!? Mitsu nem érünk rá társalogni mennünk kell - Mondtam már idegtépően.

-Deee nem hallagasál már végig arra gondoltam hogy megkérdezhetnénk Kisame-t velünk tartana-e ? -Mondta kicsit feldultan.

-Miért hova mentek?- Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Csak az a fontos hogy minél messzebb kerüljek Kőrelytektől!! - Mondtam már halálos pillantással.

-Kőrelytek?? Huhh én pont most megyek megmenteni az egyik kőrelyteki ismerősöm Deidara-t az Akatsuki egy másik tagját.- Mondta felemelő hangulatba.

-Deidara?? Ismerős ez a név.ÁÁÁÁ - Ordítottam fel a fejembe nyilaló fájdalomtól és a földre borultam.

-Mi ? Airi jólvagy mi történt ?- Kérdezte ilyedt hangon.

-Nyugi semmi baj mostanába már elég normálisnek tartom ezeket a rögtönzött fájdalmakat - Modtam elhaló hangon.

-Na jó menjünk sietnünk kell hisz Deidara még mindig bajban van.- Mondta Kisame aggódva.

Mikor oda értünk az a látvány fogadott minket hogy két fiatal fiú harcol. Ekkor megláttam Deidara-t a fejem hirtelen megint sajogni kezdett de most mégsem fájt annyira mint az előbb.Ekkor előtörtek az emlékek és minden ami 7 éves korom elött történt most felelevenedtek bennem.

Ebben a pillanatban Deidara elé ugrottam és kivédtem a vele harcoló fiú támadását.

-Jól vagy Dei?? - Mondtam aggódva

-Te honnét tudod a nevemet - Kérdezte érdeklődve

- Egyenlőre elég legyen annyi hogy egy közeli ismerősöd vagyok de majd mindent megtudsz - Mondtam komoly arcal.

-Deidaraa!!- Mondta idegesen a mögöttünk álló fiú.

Ekkor a mögöttünk álló fiú nekünktmadt a chidorival és közben Kisame is beszált a harcba.

-Mi van?! Nem bírsz velem egyedül kiálni szöszike?! - Mondta gúnyos mosollyal az arcán az ismeretlen fiú

-NEM VAGYOK SZÖSZIKE!! HM!!!! KATSU!!!! - Deidara robbantott egyett és az ismeretlen srác már el is tűnt.Ezután Deidara Kisaméhoz  fordúlt és idegesen elkezdett vele kiabálni.

-Kisame miért nem jöttél elöbb már mióta vártalak pedig Pain azt mondta hogy hamar ideérsz.

-Hááát jó de én találtam meg azt a lányt aki az elöbb megmentett meg találkoztam egy másik cápa lánnyal is az erdőben mászkáltak. Szóval hálás lehetnél!!!!!

-Tényleg még meg sem köszöntem hogy megmentettél és még a nevedet sem mondtad el - Mondta Deidara boldogan.

-Az én nevem Kitono Airi ő pedig a társam Yamada Mitsuki - Mutattam Mitsura.

Ekkor Deidara félre hívta Kisamét mi meg érdeklődve néztünk rájuk.Ezután odajöttek hozzánk és feltettek nekünk egy kérdést.

-Hé lányok nem akartok csatlakozni az akatsukihoz?? - Kérdezték egyszerre.

-Én igen!! - Mondta Mitsu vidám arcal.

-És te? - Kérdezte tőlem Deidara felvont szemöldökkel.

-Rendben - Mondtam komoly arccal.

És ekkor elindultunk az akatsuki felé.............

Menekültem ahogy a lábam bírta de az a fájdalom ami ami a Kurotsuchis harcnál tört elő belőlem még mindíg teljes egészében át akarta venni a testemet.Ekkor már nem bírtam tovább és egy közeli tisztáson megáltam.A szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni ekkor váratlanul egy ismeretlen szürke cápa szerü lányra lettem figyelmes

Hát te meg ki vagy és mit keresel a területemen?! - Kérdezte felvont szemöldökkel 

Nem tartozom neked magyarázattal hiszen nem is ismerlek - Mondtam a fájdalomtól nyögve

Hát ha te nem kotródsz innen akkor nekem kell téged elüldöznöm - Mondta ekkor egy hatalmas kardal akart odacsapni de én még időben kapcsoltam és kikerültem a támadást.

Mi van?? talán csak nem félsz?? - Kérdezte gúnyos mosolyal az arcán.

Ez meg mi féle kard?! - Kérdeztem egy kicsit rémülten

Tetszik mi?? Ezt a kardot Sametsukinak hívják. És ez a bizonyos kard a Samehada testvére - mondta már büszkén.

Én már egy kicsit megrémültem a Samehada név hallattán hiszen a hét ködrejteki kardforgató egyikének a fegyvere volt bár igaz én is csak mondákat hallottam róla de úgy néz ki hogy minden amit hallottam igaznak bizonyúlt.

Miközben ezen töprengtem az ismeretlen lány újból nekem támadt. Ebben a pillanatban a hátamból ismét előtörtek a fekete színű láncok és még idöben kivédtem a támadást.

Hát ez meg micsoda?! - Kérdezte a félelemtől elhaló hangon.

Hát ha ennyire akarod tudni.......... az én testemet kiskoromban megszálta egy Yuruko nevű sárkánydémon és most bármikor tudom alkalmazni az ő képességeit persze csak akkor ha elég csakrám van hozzá. De én most nem érek rá veled vitázni keresnem kell egy búvóhelyet.

Pontosan mi elöl is bujkálsz?? - kérdezte a lány érdeklődve.

Én nem rég szabadultam ki kő rejtek egyik legeldugottabb kamrájából amiben 11 évet töltöttem és inkább jobb ötletnek tartom ha egy kicsit elbújok hogy összeszedhessem a csakráimat és gyakorolhassam a képességeimet.

Várj! - mondta a lány és megfogta a kezem.

Tetszik a makacsságod és az igazat megvalva én is menekülő nindzsa vagyok úgy hogy örülnék ha társak lennénk.Benne vagy?? - kérdezte a kezét felém emelve.

Rendben. - Vágtam rá egyből a választ és kezet fogtunk. 

Az nap este tábortüzet vertünk majd másnap elindultunk kalandot keresni.

Már 11 éve bent vagyok ebben a hülye kamrában.Vajon milyen lehet most odakint a világ?? És mikor engednek innen ki??? 

-Ááá de minek is ábrándozom hiszen miután annyi embert megöltem soha az életbe nem jövök ki innen.

Ekkor egy hangos csörömpölést hallottam meg az ajtó felöl - Mi lehet ez a hang??

Miután az ajtó kinyílt észrevettem egy ismerős arcot - Kurotsuchi?? -Kérdeztem meghökkenten

Nem is gondoltam volna hogy ennyi év után is felismersz Airi. Na de most nem azért jöttem hogy csevegjek veled hanem hogy elmondjam hogy egy óra mulva jövök érted hogy elvigyelek a kivégzésedre addig hagylak felkészülni - mondta pimasz mosolyal az arcán majd kiment  

Jaj most mit tegyek ezt nem hagyhatom valamit ki kell találnom de mi legyen az??..........- ekkor egy fájdalmas érzés fogott el és egy belső hang ezt mondta nekem:- Mi van Airi talán nem emlékszel hogy te voltál az aki 7-t évesen lemészárolt 145 nindzsát pusztán a saját természet feletti erejével golndolkozz talán elfelejteted azokat a régi szép időket mikor kedvedre gyilkolhattál??

Ekkor a testemet teljes egészében átjárta a gonoszság és amikor Kurotsuchi és az őrök jöttek értem már nem féltem semmitől.

Azonnal bevetettem a tűzelemü dzsucumat,majd mikor már alig bírtak felálni én megszöktem. Nem sokkal késöbb vettem észre hogy Kurotsuchi még mindíg a hátam mögött lohol.

Úgy látom nem adod fel olyan könyen de nem is baj így legalább izgalmasabb - mondtam gúnyos mosolyal az arcomon 

Nem hagyom hogy csak úgy megszökjél és ne hidd hogy csak kergetni foglak - ezután elém ugrott majd bevetett egy víz tipusu dzsucut. De ez elég rossz döntés volt az ő részéről mivel én szerencsésen kikerültem a támadását és ekkor ugyan az a fájdalmas érzés járt át a testemet mint 11 évvel ezelött. A hátambol fekete láncok törtek elő amiket lila tűz vett körül és ezek annyira megsebesíteték Kurotsuchit hogy már moccani sem tudott én meg gyorsan elszaladtam onnan.