4.rész: Ismerkedés az Akatsukival
Több mint két óráig sétáltunk ami nagyon unalmasan telt el mivel Mitsu és Kisame égész végig a fegyvereikről beszélgettek, Deidara csendben sétált melletem, én meg visszaemlékeztem azokra a percekre mikor kicsik voltunk. Az igazat megvalva nem is volt nehéz felismerni őt semmit sem változott az alatt a 11 év alatt.
Ő volt az egyetlen aki beszélt velem bár igazából én akkor sem voltam az a beszédes tipus. Mindíg csöndben üldögéltem a fák alatt de sokan leginkább azért sem szóltak hozzám mert féltek tőlem. Már akkor is sokan tudták hogy a testemet megszálta a sárkány démon és ez is kiváltó oka volt annak hogy csak Deidara volt a barátom. Olyan jó érzés hogy annyi év után újra látom.
-Megérkeztünk - Tértem vissza a valóságba és Kisame egy barlangra mutatott.
-Na végre már azt hittem hogy sosem érünk ide - Mondta Mitsu fáradtan.
Ekkor beléptünk a barlangba és egy hatalmas szobrot pillantottam meg.
-Ez itt milyen szobor - Kérdeztem érdeklődve
-Ezt itt Gedo Mazonak hívják ezzel szívjuk ki a bijukat a jinjurikikből - mondta egy méj hang a sötétben. Ekkor egy narancssárga hajú férfi lépett elő a sötétből.
-Kisame, Diedara ki ez a két lány és mit keresnek a rejtekhelyünkön? - Kérdezte komoly arcal.
- Ő itt Kitono Airi és Yamada Mitsuki ők is menekült nindzsák és arra gondoltam hogy bevehetnénk őket az akatsukiba - Mondta Kisame egy kicsit rémülten.
- Ha erről van szó akkor nyugodtan itt lehetnek de akkor nekik is adjatok akatsuki köpenyt és késöbb majd adok nekik feladatot - Mondta és azzal elment
-Ő ki volt?? - Kérdezte Mitsu értetlenkedve.
-Az ő neve Pain az akatsuki vezére - Mondta Deidara azután egy szekrényből kivett két köpenyt és a kezünkbe adta.
-Ha az akatsukiba akartok tartozni akkor nektek is ilyen köpenyt kell hordanotok na vegyétek fel - Mondta Didara egy kicsit komoran.Ekkor Mitsu és én felvettük a köpenyket.
-Na hogy nézünk ki? - Kérdeztük egyszerre Mitsuval.
-Nagyon jól néztek ki.- Mondták a fiúk kicsit elvörösödve.
-Gyertek lányok bemutatunk titeket a többieknek - Mondta Kisame azzal bevezetett minket egy szobába.
- Sziasztok fiúk be szeretnénk mutatni a két legújabb akatsuki tagot - Mondta Deidara azzal a szobában lévő összes fiú ránk nézett.
- Sziasztok - Köszöntek ránk a fiúk kórusban.
-Sziasztok az én nevem Utchiha Itachi és én vagyok Kisame társa. - lépett oda hozzánk a fekete hajú fiú.
- Dei, Kisame hol találtátok ezt a két gyönyörűséget? - kérdezte gúnyos mosollyal egy szürke hajú fiú
-Pofa be Hidan!! -Ordított rá a szürke hajú srácra a mellette ülő vörös és zöld szemű pasas.
- Jaj Kakuzu egy olyan vénségnek mind te már csak az öreg nyanyák jönnek be ezzért nem értheted miért tartom csinosnak ezt a két csajt. - Mondta Hidan nevetve.
-A ti veszekedésetektől széthasad a fejem amúgy is még meg sem kérdeztük a nevüket de Hidan csak arról tud dumálni hogy milyen szépek. - Mondta halkan a sarokban ülő vörös hajú fiú.
- Az én nevem Kitono Airi ő pedig a társam Yamada Mitsuki. - Mondtam bátran előre lépve.
-Örülök hogy megismerhetlek titeket az én nevem Sasori.- Mondta a vörös haju fiú.
-Hé Airi látom te is szereted a láncokat ha akarod neked is tudok szerezni egy ilyen Jashin medált.- Mondta mosolyogva Hidan.
-Köszi nem kell nekem már van egy........-Ekkor megpillantottam a láncomat és észre vettem hogy a szent kereszt amit még annó az apámtol kaptam nincs rajta.
-Jaj ne amikor bezártak a kamrába elvették a medálomat ne hogy meg tudjak szökni.-Mondtam ilyedten.
-Hogy érted azt hogy egy kamrába és egyáltalán hogyan tudott volna neked a kiszabadulásban segíteni egy egy medál??- Kérdezte felvont szemöldökkel Deidara.
-Amikor apám nekem adta azt mondta ha elfogy a csakrám az a medál meg tud védeni bár igazából nem tudom hogyan tudná megmenteni az életemet de az a medál az egyetlen dolog ami még megmaradt a szüleimtől ezért nekem most azonnal vissza kell mennem Kő rejtekbe hogy vissza szerezzem.- Mondtam határzott arcal.
-Airi nem mész te sehova nem emlékszel hogy még tegnap elött az összeesés szélen voltál!? Most nem mész sehova hanem pihenni fogsz majd holnap mehetsz de most nem mész sehova!!-Mondta Mitsu idegesen.
-Rendben de holnap semmi sem állíthat meg hogy vissza menjek.-Mondtam határozzottan azután elmentem aludni.