5.rész: Egy izgalmas harc és a klán története
Másnap korán keltem és csendesen kiosontam a barlangból hogy senki se vegye észre hogy elmegyek.Nagy szerencsémre Mitsu úgy tud aludni hogy még akkor sem kelne fel ha egy hatalmas felvonulás menne el a rejtek mellett.Egyszer csak egy méj hangot hallottam a hátam mögül megfordultam és ekkor egy félig fekete és félig fehér arcú alakot pillantottam meg magam mögött.
-t....te meg k....ki vagy? - Kérdeztem rémülten.
-Az én nevem Zetsu ahogy látom biztos te vagy az eggyik új lány akiről Pain mesélt.-Mondta a fehér oldala vidáman.
-Igen az én nevem Kitono Airi bocs de nekem most mennem kell vissza kell szereznem valamit ami az enyém.-Ekkor elkezdtem a Kő rejtek irányába rohanni de Zetsu követni kezdett.
-Te meg miért követsz? - Kérdeztem érdeklődve.
-Úgy gondolom hogy a segítségedre lehetek.- Mondta Zetsu fehér oldala vidáman.
-Na jó.-Mondtam eröltetve.
-------------(Eközben Kőrejtekben)---------------
-Nagyon örülök hogy eljöttetek Naruto főleg most hogy az amitől tartottam bekövetkezett.-Mondta a Tsuchikage aggódva.
-Úgyan semmiség amúgy is be kell avatnom az újoncot az ilyen dolgokba ha segíteni akarok neki a harciképességeinek a fejlődésében.-Mondta Naruto nagy mosollyal az arcán és közben a mellette álló lányra mutatott.
-Naruto ugye fogalmad sincs arról hogy mi történt?- Kérdezte a Tsuchikage mérges tekintettel.
-Hát az igazat megvalva nem igazán.-Mondta nevetve.
-Egy olyan szörnyteg szabadult ki amit 11 évvel ezelött egy kamrába zártam.-Mondta komoran a Tsuchikage.
-E...egy szörnyteg?! -Kérdezte Naruto egy kicsit rémülten.
-Nyugodj meg Naruto biztos nem olyan erős.-Mondta a mellette álló újonc.
-Rendben mivel ti ennyire bizakodóak vagytok ezért elmesélem mi történt 11 évvel ezelött.-Mondta a Tsuchikage megint csak komor arcal.
-11 évvel ezelött élt itt Kőrejtekben egy Kitono nevü klán. Minden rendben volt velük amíg az emberek rá nem jöttek hogy ennek a klánnak van egy szörnyű titka.........a klán tagok töbségének a testébe sárkánydémonok költöztek mikor ez kiderült a klán tagjai egyre vadabbak, gonoszabbak lettek és hogy megmentsük a falut az összes klán tagot lemészároltuk egyet kivéve..........miután az utolsó házzal is végeztünk egy kis újszülött csecsemő sírására lettem figyelmes. Mivel én megöltem a családját ezért úgy tartottam jónak ha felnevelem. Szegény egészen 7 éves koráig azt hitte hogy a klán egy erős betegségben halt meg ami csak rájuk volt hatással,de........minden dologra fény derül egyszer és az igazságra is rá kellett jönnie egyszer de miután elmondtam neki az igazságot szörnyű dolog történt..........ő belőle is előtört a sárkány démon és 145 nindzsám veszett oda csupán csak attól hogy elmondtam neki az igazságot.Pedig úgy szerettem őt mint a saját lányomat és ezt a lányt úgy hívták hogy..........Kitono Airi. Miután befejezte a tombolást egy csakra elszívó kamrába zártam és és elvettem tőle azt a medált amit az igazi apjától kapott mikor még csecsemő volt.- Ekkor egy lelakatolt dobozból elővett egy szent kereszt medált és Narutoék felé emelte.
-Az embereim többsége azt mondta hogy minden klán tagnak volt ilyen nyaklánca és ha a nyaklánc tulajdonosa rácsöppentett egy kicsét a véréből a medálra akkor az egy olyan fegyverré változik amit akkor is tudnak használni ha elfogyott az összes csakrájuk és most a Hokage azért küldött ide titeket hogy vigyázzatok erre a medálra.-Ezután visszarakta a medált a dobozba és Narutoék felé nyújtotta.
-Nyugottan ránk bízhatja megigérem hogy vigyázni fogunk a medálra.-Mondta Naruto egy nagy mosollyal az arcán.
-----------(Eközben Kőrejtek felé haladva)----------
-Rendben Zetsu megérkeztünk.-Mondtam komolyan és mérgesen egyszerre mivel út közben eszembe jutott az a nap mikor kiderült az igazság a klánommal kapcsolatban.
-Rendben én itt kint fedezlek te szerezd meg azt a medált amiről út közben beszéltél.-mondta Zetsu sötét oldala.
Ezután én beosontam de nem igazán nagy sikerrel mivel egyből elém ugrott egy ismeretlen lány.
Ez most komoly?! Nem kértem kiséretet! a hejedben most azonnal elmenekülnék kislány.-Mondtam gúnyolódva.
-Ááá szóval te vagy az a bizonyos "szörnyeteg".-Mondta ő is gúnyolódva.
-Ja már értem szóval a drágalátos nevelő apám mesélt neked rólam. Kedves hogy még mindíg nem feletkezett meg azokról a "szép időkről".Na de ne is halogasuk tovább a dolgokat gyerünk támadj!! - Mondtam életteli gúnyos mosollyal.
Ekkor nekem támadott és én szerencsésen kikerültem a támadását
-Na jó most én jövök.- Ekkor nekitámadtam a láncokkal mivel már tudtam kontrolálni ezt a képességemet és nekirontottam.
Ezután elkaptam és megpróbáltam addig szorítani míg meg nem fullad de balszerencsémre megérkezett a felmentősereg és egy szöke hajú fiú ugrott elém de az a lány még mindíg a láncaim szorítása alatt ált.
-Most azonnal ereszd el Momoit vagy különben végzek veled.-Mondta a fiú mérgesen.
-Áh na megérkezett a kilenc farkú.- Mondtam unottan.
-Te meg honnan tudod hogy én......-Mondta a szőke hajú fiú de én félbe szakítottam a mondatát.
-Hogy honnan tudom hogy benned van a kilenc farkú? Csak onnan hogy megéreztem a csakrádból.-Mondtam lenézően. Ekkor megpillantottam egy dobozt ami kiesett a bizonyos Momoi nevü lány zsebéből és egyből a doboz felé vettem az irányt mivel emlékszem hogy 11 évvel etelött ebbe a dobozba zárták a medálomat.
-Megvan.- mondtam nagy mosollyal az arcomon ekkor a szőke hajú fiú nekem támadott rasengannal.Ekkor Mitsu lépett elém és kivédte a támadást.
-Airi nem meg mondtam hogy pihenned kell............... na de úgy néz ki hogy a falnak beszéltem.- Mondta Mitsu unottan.Ekkor oda ugrott mellém Pain és egy kék hajú lány.
-Airi ő itt Konan míg te elmentél én összeismerkedtem vele.-Mutatott Mitsu a kék hajú lányra.
-Akkor úgy néz ki hogy nem csak én ismerkedtem.-Én meg Zetsura mutattam.
-Na jó lehet hogy téged nem de engem kiráz a hideg ettől az alaktól.-Mondta Mitsu rémülten a fülembe súgva.
-Na úgy néz ki ameddig nem figyeltünk a két Konohai elmenekült.-Mondta Konan komor arcal.
-Na nekünk vissza kell sietnünk a rejtekbe ti nyugottan sétáljatok ha akartok.-Mondta Pain majd Konanal és Zetsuval visszasiettek a a rejtekbe.
Ezután Mitsuval visszasétáltunk a rejtekbe.Már a barlang közelébe voltunk mikor egy furcsa maszkos alak leesett az eggyik fáról.
-Ki ez a narancs pofa? -Kérdezte Mitsu értetlenül.
-Nem tudom.-Válaszoltam Mitsunak majd mindketten értetlenül néztünk az ismeretlen maszkos pasira.
-Sziasztok lányok biztos ti vagytok az újoncok akikről Kisame és Deidara senpai annyit mesélt.-Mondta vidám hangon az iseretlen paisi.
-És amúgy te ki vagy?-kérdeztem érdeklődve
-Jaj még be sem mutatkoztam az én nevem Tobi.-Mondta ismét boldogan.
-Már sötétedik siessünk vissza a rejtekbe.-Mondta Mitsu azzal visszamentünk a rejtekhejre és elmentünk aludni.