7.rész: Az idegesítő újonc
Miután Deidarával visszaértünk a rejtekbe összefutottunk Painnel aki egyből egy feladatot adott Sasorinak és Deidarának.Ezután én a szobám felé vettem az irányt mikor eszembe jutott hogy még mindíg nem szereztem vissza a medálomat.Gondolkodás nélkül elindultam hogy megkeressem Momoit.Már két órája megállás nélkül futottam mikor egy tisztáshoz értem és sz egyik bokor mögül egy fehér hajú, lila szemű, pengeéles fogu fiú ugrott elő és a nyakában megpillantottam a medálomat.
-Te meg mit csinálsz azzal a medállal?! Azonnal add vissza!- Mondtam idegesen.
-Szóval te vagy az a lány akiről Narutóék beszéltek.- Mondta gúnyos mosollyal az arcán.
- Bár igazából nem értem miért vannak ennyire oda ettől a medáltól hiszen csak a nyaklánc örököse tudja fegyverként használni de mivel úgy tudom hogy kőrejtekben az összes Kiton klán tagot lemészárolták ezért ez már csak egy sima ékszer.- Mondta lenézően.
-Akkor miért is loptad el? - Kérdeztem szúrós szemekkel.
-Szeretem az értékes dolgokat és egyszer a Samehadát is meg fogom szerezni. És neked mi szükséged van erre?- Kérdezte furán nézve.
-Még mindíg nem tudod hogy ki vagyok ugye?- Kérdeztem lenézően.
-Nem igazán.-Mondta gúnyolódva.
-Az én nevem Kitono Airi a Kitono klán utolsó megmaradt tagja és az a medál ami nálad van az én örökségem amit még apámtól a klán fejétől Kitono Aruzokotól kaptam. Ekkor a lila szemű fiú arca mosolyból rémületre váltott.
A Kitono klán utolsó megmaradt tagja?! Ez hogy lehet hiszen a Tsuchikage mindenkit lemészároltatott.- Mondta a félelemtől eltorzult arcal.
-Úgy néz ki hogy még egy olyan ember mint a Tsuchikage sem tudott ellenálni egy olyan kisbabának mint amilyen én voltam.- Mondtam gúnyos pillantással. Ekkor neki támadtam a fehér hajú fiunak és ő a támadásomat kivédte a hatalmas kardjával. Ezután azt éreztem hogy valami nehéz dologlehúz a földre.
-Mi a.....?! Azonnal szálj le rólam.-Mondtam a rám ugró fekete maszkos lánynak.
-Jaj bocsika.- Mondta vékony hangon a fura lány. Ekkor vissza fordultam hogy folytathassam a harcot de mire oda néztem az ismeretlen fiú eltűnt. Ezután a maszkos lányhoz mentem és fejbevágtam.
-Te szerencsétlen, idegesítő, semmirekellő dög.........ha most nem estél volna rám akkor már rég vissza tudtam volna szerezni a medálomat!- Mondta a dühtől majdnem felrobbanva.
-Erre a medálra gondolsz?- Lépett elő Mitsu az egyik kezében a medállal a másikban pedig a fehér hajú fiút fogva.
-Te meg hogy kerülsz ide?! Hiszen egyedül jöttem.- Mondtam meglepődve.
-Láttam amikor elindultál és gondoltam utánad jövök ne hogy valami marhaságot csináljál és ekkor megláttam hogy Suigetsu megpróbál elmenekülni és elkaptam ahogy látod.- Mondta Mitsu mosolyogva
-Suigetsunak hívják? Nem is tudtam..... de te honnan ismered?- Kérdeztem érdeklődve.
-Hát igen kiskoromban sokszor én vigyáztam rá és a bátyára.
-Áh már értem de mit csináljunk vele és ezzel a lánnyal?- Kérdeztem Suigetsura és az ismeretlen lányra nézve.
-Kérlek had mennyek veletek esküszöm jól fogok viselkedni.- Szólalt meg a maszkos lány.
Hogy hívnak?- Kérdeztük Mitsuval egyszerre.
-Az én nevem Hiozaki Tomaru de hívjatok csak Tomának.-Mondta Tomaru mosolyogva.
-Oké..........Toma.-Mondtam már majdnem röhögve.
-Te figyu ahoz nem kéne engedély Paintől hogy bevegyük őt az akatsukiba?-Kérdezte Mitsu halkan suttogva hogy Toma ne hallja meg.
De igen de igen de majd útközben valahogy lerázzuk.- Válaszoltam vissza halkan Mitsunak. Visszafelé az akatsukiba mindent megpróbáltunk hogy lerázzuk a furcsa lányt de sehogy sem sikerült. Miután visszaértün mindenki furán bámult ránk főleg Pain.
-Ki ez a Tobi szerű lány és ki az ott Mitsu kezében?- Kérdezte Pain furán nézve.
-Ez a hülyegyerek majdnem ellopta Airi medálját........és el akarja lopni a Samehadát.- Mondta Mitsu feldultan.
-Suigetsu már mióta próbálkozik a Samehada megszerzésvel de egyszer sem sikerült neki és nem is fog.De ki az a maszkos lány?- Kérdezte Kisame.
Éppen Suigetsuval harcoltam amikor rám esett.De tényleg még meg sem kérdeztem hogy hogy a francba estél rám?!- Kérdeztem idegesen.
-Hát.......éppen sétáltam.......mikor megláttam egy kiscicát és meg akartam simogatni de...........elfutott és amikor el akartam kapni véletlenül rád estem.- Mondta a fejét vakarva Toma.
-Szóval..............egy kiscica miatt vesztettem volna el újra a medálomat?!- Kérdeztem dühösen majd fejbevágtam Tomát.
-Bocsánat senpai.- Mondta a földön fetrengve Tomaru. Ekkor megérkezett Tobi is és mikor Toma meglátta egyből rávetette magát.
-Ááá rámugrott egy nagy kutya, segítség!!- Ordibálta Tobi rémülten.
-Tobi az egy lány.- Mondta mindenki egyszerre.
-Szia az én nevem Hiozaki Tomaru.- Köszönt Toma vidáman Tobinak.
-Helló az én nevem Tobi.- Köszönt vissza Tobi is vidáman.
-Pain megtarthatom? Kérlek esküszöm hogy vigyázni fogok rá.- Kérlelte Tobi Paint miközben Tomaru Tobi ölében üldögélt.
-Na jó de ha valami bántódása esik az a te lelkeden szárad.De most hogy mindenki itt van be kel jelentenem hogy mindenkit biju vadászatra küldök de nem a saját párjával..............holnap fogom kiosztani a párosokat na de most mindenki menjen el aludni.- Mondta Pain komoly arcal majd Konennel együtt a szobájukba mentek. Hozzájuk hasonlóan a többiek is gyorsan a saját szobájukba mentek majd pár percel késöbb már mindenki elaludt.