9.rész: A sikeres küldetés
Másnap korán elindultunk Sasorival és Tomaruval homok rejtekbe hogy elfogjuk az 1 farkút. Ekkor megáltunk egy tisztásnál hogy megbeszéljük a biju elfogásának tervét.
-Na rendben Sasori mester van valami terved?- Kérdeztem komoly arcal.
-Ha kihasználnánk Toma hülye viselkedését akkor lehet hogy könnyebben el tudnánk kapni a Kazekagét.- Mondta miközben Tomarura mutatott aki éppen egy lepkét kergetett.
-A jinjuriki akit al akarunk kapni az a Kazekage?- Kérdeztem meglepődve.
-Igen.- Válaszolta Sasori egyértelműen.
-De amúgy ez a terv amit mondtál beválhat.- Mondtam egyetértő arcal.
-Hát ez a terv csak úgy jött de örülök hogy tetszik.-Mondta Sasori elpirulva.
-Ha ha Sasorinak olyan vörös lett a feje mint a haja.- Mondta Toma gúgyolódva.
-Pofa be Tomaru!!- Ordított rá Sasor Tomára.
-Rendben fejezzétek be a vitatkozást inkább menyünk tovább.- Mondtam közbeszólva majd elindultunk. Miután megérkeztünk Sasori mutatott egy helyet ahonnan megfelelően rálátunk a Kazekage.
-Ahogy látom te nagyon jól ismered ezt a helyet Sasori mester.Mondtam miközben a szememmel a Kazekagét kerestem.
-Persze hiszen én itt születtem.....- Mondta de ekkor megpillantotta a valakit.
-Mi történt Sasori mester?- Kérdeztem érdeklődve.
-Megjött az a személy akit keresünk.- Mutatott rá egy vörös hajú fiúra akinek a homlokára a szeretet jele volt felfestve.
-Ott van Sasori kettő!- Ordított fel Tomaru és majdnem meglátott minket a Kazekage, ekkorén és Sasori lebuktunk a földre de a hülye Toma még mindíg állva maradt.
-Te ki vagy? Még sosem láttalak homok rejtekbe.- Kérdezte a Kazekage Tomarutól.
-Az én nevem Hiozaki Tomaru és éppen egy rámen éttermet kerestem.Nem tudod merre van?- Kérdezte Toma a Kazekagétól.
-Nahát nem is olyan hülye mint amilyennek hittem.Már attól féltem hogy elárulja a tervünket.- Mondtam megkönnyebbülten suttogva Sasorinak de szerencsére ezt nem hallotta meg a Kazekage és továbbra is Tomaruval foglalkozott.
-A sarkon túl ott találsz egy éttermet.- Mondta a Kazekage azzal a másik irányba fordúlt de ekkor Tomaru odaugrott hozzá és megfogta a Kazekage kezét.
-Remek akkor együnk eggyütt.-Mondta Tomaru ekkor elkezdte mágával huzogatni a Kazekagét.
-Te meg mit csinálsz?!- Kérdezte a Kazekage indulatosan.
-Hát úgy gondoltam hogy meghívlak egy ebédre.-Mondta Tomaru míg mi Sasorival megbújva a fejünket fogtuk.
-Ez az idióta most komolyan meghívja eg ebédre az ellenséget?!- Kérdezte idegesen Sasori.
-Visszavonok mindent amit az elöbb mondtam, számomra Toma még mindíg egy idegesítő fekete ribizli.-Mondtam még mindíg a fejemet fogva.
-Még azt sem tudom hogy ki vagy és egyébként is én vagyok a Kazekage és most nem érek rá társalogni!- Kiáltott rá a Kazekage Tomarura.
-Na kéelek esküszöm nem fog sokáig tartani.- Mondta Tomaru majd hosszas gőzködés után végül rávette a Kazekagét hogy együtt ebédeljenek.Az étterem felé Toma váratlanul belökte a Kazekagét az egyik sikátorba ekkor Sasori és én egyből megértettük hogy Tomaru buta színjátéka egy jól kigondolt terv volt a Kazekage elfogására.Nagy szerencsére a belőlem előtörő láncokkal és Sasoriv chakrafonalaival könnyedén elkaptuk.
-Szép munka volt Tomaru de hogy jutott ez a terv az eszedbe?-Kérdezte Sasori érdeklődve.
-Milyen terv?-Kérdezte Tomaru meglepődve.
-Hát az hogy eljátszod hogy egy éttermet keresel és hogy váratlanul belökted a sikátorba hogy el tudjuk kapni.-Mondta Sasori magyarázkodva.
-Ja.....én tényleg egy éttermet kerestem.....és a kagét csak azért löktem be a sikátorba mert......megláttam egy méhét....és mivel olyan kedves volt hozzám olyan kedves volt hogy eljön velem ebédelni ezért gondoltam hogy nem fogom hagyni hogy megcsípje és félre löktem hogy inkább engem szurjon meg de ekkor észrevettem hogy az nem is egy méhe hanem egy porszem....-Mondta Tomaru a fejét vakarva.
-To-ma-ru!!! Te idióta!!!! NEM AZÉRT JÖTTÜNK HOMOKREJTEKBE HOGY TE ITT EBÉDELJ HANEM AZÉRT HOGY ELKAPJUK A BIJUT!!!- Mondtam dühösen majd fejbevágtam Tomarut.
-Au!! ezt miért kaptam?- Kérdezte Tomaru a fejét fogva.
-Mert olyan hülye vagy hogy nincs párod e földön........kivéve Tobit.- Válaszoltam Tomarunak.
-Szóval a bennem lévő farkasdémont akarjátok.-Szólalt meg váratlanul a Kazekage.
-Pontosan és most azonnal el is viszünk.- Mondtam majd egy-két őra múlva vissza is értünk a rejtek helyre. Ekkor már mindenki vissza ért csak Kisamét és Mitsut nem láttam sehol és úgy gondoltam hogy inkább megkeresem őket. Már sötétedett mikor a relytektől nem messze lévő partnál megtaláltam őket.
-Hát ti meg mit kerestek itt?! Tudjátok mennyi ideje kereslek titeket?!- Kérdeztem feldultan.
-Hát tudod miután elkaptuk a bijut le akartunk pihenni és ekkor megláttuk a tengert és........-Mondta Mitsu de ekkor fejbe vágtam.
-Tudod mennyire aggódtam miattad?! Már azt hittem hogy meghaltál!- Mondtam idegesen.
-Te tényleg aggódtál értem?- Kérdezte Mitsu majd megölelt.
-igen.....na de mindegy az a lényeg hogy még éltek. De hol van a biju?- Kérdeztem érdeklődve.
-Ott van.- Mondta Mitsu majd rámutatott a parttól nem messze lévő fához kikötöt elkábult kisfiúra.Ezután elindultunk visszafelé a rejtekbe és egy fél óra múlva már ott is voltunk ekkor Pain mindenki odahívott magához.
-Úgy néz ki hogy a mai küldetés csak Airinek, Sasorinak, Tomarunak, Mitsukinak, és Kisaménak sikerült mivel a többiek nem jártak sikerrel ezért ők holnap újra elmennek hogy fogjanak egy bijut.-Mondta Pain azzal Konanal együtt elmentek én meg míg a többiek beszélgettek kimentem egy kicsit levegőzni. Ekkor Sasori lépett oda hozzám.
-Mi az valami baj van?- Kérdezte megnyugtató mosollyal az arcán.
-Áh dehogy Sasori mester csak szeretem a naplementéket. Abban a kamrában amiben 11 évig voltam mindig sötét volt és nem láttam semmit sem a világból és ez a naplemente arra emlékeztet mikor kislánykoromban a Tsuchikagét vártam haza a fontos feladataielvégzése után.........most így vissza gondolva ha a Tsuchikage nem mondja el az igazat a szüleim haláláról akkor mi most ellenségek lennénk.- Mondtam nyugtalankodva.
-Én örülök hogy így történtek a dolgok mert így legalább megismerhettelek téged.- Mondta mosolyogva Sasori.
-Köszönöm Sasori mester, Deidara és Mitsuki után örülök hogy te is a barátom lettél.- Mondtam boldogan de ekkor észre vettem hogy Sasori arca komorra változik.
-Valami baj van Sasori mester?- Kérdeztem érdeklődve.
-Airi....mi barátok vagyunk?- Kérdezte vissza Sasori.
-Oh bocsánat ha szerinted nem vagyunk barátok az se baj........megértem.- Mondtam egy kicsit elszomorodva. Ekkor észre vettem hogy hogy Sasori szája egyre jobban közeledik az enyémhez és ösztönösen becsuktam a szemeimet.
Ekkor meghallottam hogy valaki felordít és mikor kinyitottam a szememet már csak azt láttam hogy Deidara leküld egy hatalmas nagy ütést Sasorinak.
Még is mi a francot csinálsz Airivel te pedofil?! Ha még egyszer meglátom hogy egy ujjal is hozzá mersz érni akkor megöllek!!- Ordított rá Deidara Sasorira én meg lefagyva ácsorogtam egy helyben.........
